Vajon miért vagy így?
Diák szerelem. Mondják, és legyintenek. Egyszerűen a mai ember már nem hisz benne, hisz "ugyan már úgyis szétmentek", "előbb utóbb úgyis szakítotok", "úgysem bírjátok ki távkapcsolatban" és még sorolhatnánk, mik azok az érvek,- ha egyáltalán ezeket érveknek lehet nevezni- amelyeket, elsütnek ilyenkor. Pedig hány olyan házaspárt ismerek, akik szintén így kezdték. Fiatalon megismerkedtek, fellángolt köztük a diák szerelem, és a mai napig együtt vannak. Igen, tudom. Ezek a szerencsések. Mégis mi van akkor, ha tényleg létezik? Személy szerint én sem hittem benne soha, hogy létezik olyan, hogy egy fiút vagy egy lányt szeress életed végéig. Pedig van pár statisztika, ami szintén ezt tükrözi.
Milyen érdekes, nem? Mitől függ, mikor találod meg a Nagy Őt? Miért van az, hogy vannak páran akik már fiatalon rábukkannak, és vannak akiknek egy élet is kevés? Ők vajon hol rontották el? Hallottam már olyat is, hogy "akit neked szánt az ég, arra előbb utóbb rálelsz", de mi van akkor ha mégsem? Mi van akkor ha életed utolsó pillanatáig várod, és nem jön? Mi a baj azzal, ha vársz valamit, és miért történnek úgy a dolgok, ahogyan, csak azért mert vágysz rá? Ezek szerint soha nem lenne szabad várni valamit? Nem várhatod a szülinapod, csak azért, mert tudod, ha várod akkor rossz lesz? Mi az a dolog, ami gátolja a jó dolgok történését, mikor épp rákoncentrálsz valamire? Vajon a túlzásba eséssel van probléma? Vagy azzal, hogy tudod, már csak pár nap, pár óra, pár perc választ el a jótól, és belebolondulsz a várakozásba? Miért nem szeret várakozni az ember? Hisz ezt az időt is olyan hasznosan el lehet tölteni, mint pl. könyvolvasással, zenehallgatással vagy épp gondolkozással. Az átlagembert már attól elárasztja az ideg, hogy lekési a buszt, miközben tudja, lesz következő. Miért nevezzük várakozásnak? Miért nem hívjuk inkább "hasznosan eltölthető idő"-nek? Talán ha így neveznénk, jobb lehetne. Talán csak a névvel van baj. A mai világban az ember egyre többet idegeskedik, feleslegesen. Pedig csak saját magunkat, és a szervezetünket készítjük ki ezzel, ami hát valljuk be, hosszú távon nem túl előnyös....
"Egy titka van az életnek, egy módon lehet túlélni: soha nem szabad hagyni, hogy feldühítsenek. Ne mérgelődj semmin, soha."