Pillanatnyi elmélázás
Érdekes helyzet.
Amikor úgy érzed, boldog vagy, de ha megkérdezik, egyszerűen nem tudod megválaszolni, hogy miért, ami valljuk be elég jó érzés, ha csak úgy, tud magának örülni az ember. Jó érzés, mikor mosollyal az arcodon mászkálsz fel alá a suliban. Mikor elmész egyik barátnőd mellett, teszel neki egy két megjegyzést, és mindketten szinte egyszerre elkezdtek szívből nevetni. Az valami hihetetlen jó érzés tud lenni. Csupa pozitív energia lengi körbe a teret körülöttetek. Szinte lehetetlen elmagyarázni mitől, de boldog vagy. Elég egy közös emlék, amit felelevenítetek, és máris boldogabbak vagytok mindketten. Elég egy megoldatlan feladat, amihez ketten kelletek, hogy véghezvigyétek. Ezek mind mind, boldogsággal töltik meg az ember.
Aztán hirtelen elmegy melletted egy ember, és pár percre mindent felrúg. Persze, képes vagy helyén kezelni a dolgot, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és nem koncentrálni rá. Egyik barátom szavaival élve, ha van egy ládikád, melyet eltemetsz a földbe, és hosszú idő elteltével, gyönyörű szép hegy keletkezik rajta, az csodás érzés, de mégis mindig érezni, és tudni fogod, hogy az a ládika ott van mélyen, legalul- amit, csak egyedül te fogsz érezni. De jelen lesz. Na, ilyen érzés ez is. Ott volt, ott van és mindig is ott lesz, egyszerűen csak meg kell tanulni kezelni. Igazság szerint, nem tudom mit és hogyan kellene cselekednem ebben a helyzetben. Se utálat, se szeretet nincs már bennem. Mintha már közömbösé vált volna számomra, már csak az zavar, hogy nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Nem szokásom bunkó lenni, így köszönni biztos, hogy fogok neki ezek után is. Csak fura érzés úgy elmenni mellette, mintha soha, semmi sem lett volna köztünk. Őszintén szólva, egyszerűbb lenne átnéznem rajta, de azt sem akarom, hogy megbántódjon, vagy hogy ezáltal megváltozzon a véleménye rólam- bár, már azt sem értem, miért ilyen fontos ez.... Elmegy melletted és elkezd kattogni az agyad, szinte csak pár pillanatra. Majd visszatérsz a valóságba, és mintha ugyanaz a boldog lány lennél, mint mielőtt elment volna melletted. Nem érzed a fájdalmat, sem csalódást, szinte semmit..... csak boldogságot, örömöt és jókedvet.
Talán már régóta tudatosult bennem, hogy ennek nincs jövője, és csak egymás idejét húzzuk.
Talán, ezért nem ráz meg ez az egész.