Az elmúlt 1 hónap történései
Péntek esti táncház.
(04.05- Péntek) Igazság szerint nem sok kedvünk volt elmenni, hisz fáradtak voltunk, a kedvünk sem volt az igazi. Mégis megállapodtunk, hogy benézünk, és ha rossz lesz, maximum kijövünk onnan. Hát, jobban sikerült, mint sejtettük. Nagyon élveztük az estét. Rengeteget táncoltunk, elég erőteljesen el is fáradtunk. Azonban volt még valami. A Kalapost, nem találtuk sehol, mégis ismerkedtünk. Vicces volt. Az este elején feltűnt, hogy bejövünk a srácoknak. Emmyvel egész este jókat nevettünk rajtuk. Aranyosak voltak. Rengetegszer jöttek oda hozzánk, és kértek fel táncolni, ami aranyos volt tőlük. Majd kimentünk velük az utcára, picit beszélgetni. Nem sok mindent tudtunk meg róluk, mégis ennyi beszélgetés után is el tudtuk dönteni, hogy jó fejek és nem lesz itt baj. Emmyvel kezdtünk fázni, így mi hamarabb bementünk, mint ők. Természetesen megbeszéltük, hogy ki mit vett észre rajtuk, de úgy különösebben nem voltunk rossz véleménnyel róluk. Majd később, mikor visszajöttek, Mateo odajött hozzánk, és megkérdezte lenne e kedvünk meginni valamit. Tanakodtunk és arra a megállapodásra jutottunk, hogy mivel úgyis táncolni jöttünk, így ezt most nem szívesen hagynánk itt, de kedvünk is lenne hozzá, így megbeszéltük, hogy 1 hét múlva ilyenkor beülünk valahova. Akkor tánc sem lesz. Mivel semmi elérhetőséget nem adtunk meg egymásnak, így senki nem tudta elérni a másikat, tehát csak a megbeszélt időpontban tudunk találkozni.
(04.12-Péntek) Szerencsére eljöttek, így nem éreztem magam rosszul, egyedül várakozva, hisz Emmy lekéste a buszt befelé. Ismételten aranyosak voltak. Igen mi sem voltunk olyan jó kislányok Emmyvel, még ha nem is akartuk, de sikerült utánuk járni, hogy kik is ők valójában. Mivel csupa pozitív adatokat kaptunk így nem féltünk elmenni a találkozásra. Beültünk az intimbe, és megvártuk, míg Emmy is odaér. Nagyon jól elbeszélgettünk, igaz már akkor is kiderült, hogy Mateoval egymásra találtunk. Kérdezősködtünk egymásról, hogy jobban megismerjük a másikat. Jól éreztem magam azon a napon is. Miután Emmy megérkezett nem sokkal később kimentünk sétálni egyet, ekkor még hidegebbek voltak a nappalok, hát még az éjszakák, így muszáj volt kabátot felvenni. Mateo felsegítette a kabátomat, amin nagyon meglepődtem, mégis aranyos gesztusnak találtam. Sétálgattunk, trécseltünk és felmentünk az Avasi kilátóhoz. Körbenéztünk, közben buta képeket készítgettünk, és persze nagyon sokat nevettünk. Visszafelé vettünk egy kis fütyülőst, hogy mégis csak jó legyen a hangulat, és ne fázzunk. Emmyvel úgy terveztük meg a hét folyamán, hogy majd csak szombaton megyünk haza, azonban Emmy este meggondolta magát, és mindenféleképpen haza akart menni. Természetesen egyedül én sem akartam bent maradni, így mennem kellett nekem is. Mateoék meg szombaton próba érettségit írtak matekból, amire nem ártott volna, frissen beülni. Tehát mindenféleképpen haza kellett mennünk. Mégis ez az este nagyon megmaradt a fejemben.
(04.14-Vasárnap) Mateo felhívott, és megkérdezte, lenne e kedvem vele találkozni, de csak ketten. Picit meglepett, hisz pénteken mást észleltem azon a találkozáson, de elmentem, mert tudni akartam mi lesz ebből. A kezdeti érdeklődése mintha alábbhagyott volna, de ettől függetlenül jól éreztem magam. Sokat beszélgettünk, sétáltunk, és csak telt- telt az idő. Innentől kezdve egyre gyakrabban találkoztunk, ami elég jó volt, mégis egyre biztosabb voltam benne, hogy átkerültem a barát zónába. Nem szerettem volna, hisz ettől azért többet vártam a táncház után, de természetesen elfogadtam. Így is jól tudtam érezni magam a társaságában. Ez így ment vagy 5-6 találkozáson keresztül. Rengeteget sétáltunk a Népkertben, szinte a törzshelyükké vált. Volt olyan, hogy beértünk a Népkertbe, és elszakadt. nem értettem miért, majd egy kis idő múlva visszajött egy cuki fehér virággal a kezében. Rám nézett és mosoly járta át az arcát, és kedvesen felém nyújtotta, majd mondott pár szót hozzá. Nagyon kedves volt tőle, azóta is őrzöm, és magamnál hordom a fehér virágot. Talán mondhatni ezzel kezdődött minden. Volt rá példa, hogy kedden nem mentem haza, hanem inkább vele találkoztam még Salsa előtt. Sehogy sem tudtam rávenni, hogy jöjjön el velem, mégis boldog voltam, hogy vele tölthettem a délutánomat. Egyre többet és tovább találkozgattunk, sokszor beültünk a Falóba is- ami a Jezsus osztálytársaival, haverjaival a kedvenc helyük. Jó kis hely, meg kell hagyni.
(04.29.) Érdekesen alakult a nap. Reggel természetesen tanítás volt, de délután szerenád volt a sulinkban, így megbeszéltük Mateoval, hogy bent maradok és legalább addig is együtt lehetünk. Aranyos volt, mint mindig. Beültünk a Faloba, beszélgettünk, bolondoztunk, történeteket meséltünk egymásnak. Ezen a napon, valahogy minden megváltozott. Teljesen máshogy viszonyult hozzám, sokkal céltudatosabb volt, sokkal érzelmesebb. Emlékszem, kávét rendeltünk, hisz mindkettőnknek kellett a lendület, ehhez a szerenádos dologhoz. Nekem sajnos kevés volt a hozzá adott cukor, így megkértem, hogy hozzon még nekem. Még mielőtt elküldtem, közöltem vele, hogy kap egy puszit, ha hoz nekem, hátha nagyobb a motiváció, és tényleg elmegy érte. Aranyos volt, így kérlelnem sem kellett, már hozott is nekem. Persze a puszit is behajtotta, ami picit érdekes helyzetet teremtett. Tudtam, mit akar, hisz látszott rajta, de csak az arcára kapott puszit. Majd beszélgettünk tovább, egy idő múlva kiroppantotta a nyakát, és elkezdett fájni. Gondoltam segítek rajta, így megmasszíroztam. Hatalmas késztetést éreztem, hogy megcsókoljam a nyakát. Poénból megemlítettem neki, erre visszafordult. Amiből mindent le lehetett vonni. Majd megcsókolt. Lágyan, simogatva csókolt meg, mintha már nem is ez lett volna az első csókunk. Pedig ez volt. Azt hiszem örökké a fejembe véstem ezt a pillanatot. Kívülállóként talán még szebb lett volna, mint egy romantikus filmben egy jelenet. Szinte tökéletes.
Szerdán már úgy találkoztunk, mintha együtt lennénk, pedig még csak meg sem beszéltük. Mégis olyan egyértelműnek tűnt. Se nekem se neki nem volt ideje ezen gondolkodni, talán jobb is így. Talán jó, ha néha sodródunk, és nem gondolkodunk feleslegesen. Azóta 2 hét telt el, ami szintén nem egy nagy szám, mégis azalatt a két hét alatt is sok minden történt velünk. Szerdán még találkoztunk az egyik legjobb haverjával és barátnőjével. Nagyon aranyosak voltak, így nem sajnáltam, hogy társaságban vagyunk, és nem csak mi ketten. Jó néha a haverjaival is látni, hisz erről az odaláról is megismerhetem. Azóta lezajlott a ballagás is, és teljes mértékben be lett mutatva az egész családnak. Szegényt, sajnáltam is érte, mégis úgy gondolom, jobban fogadta, mint bárki. Aranyos volt, és örültem, hogy átjött hozzánk egy picit. Nagyon nehéz őt bármire rávenni, ez köszönhető annak, hogy még csak pár napja vagyunk együtt, de akkor is. Furcsa számomra, de egyben tetszik is. Másnap én is voltam náluk, hisz ő is ballagott, nem csak én. Aranyosak voltak velem, és igyekeztem mindenkit megismerni. Picit félelmetes volt, ennyi idegen ember között, mégis a nap végére sikerült megkedveltetnem magam a többséggel. Legalábbis úgy éreztem. Mateoval is igyekeztem a legtöbb időt eltölteni, de sajnos a legkisebb hugicája nagyban befolyásolta ezt az egészet. Irtó aranyos, csak eléggé lefárasztott, főleg hogy magassarkúban mászkáltam a labda után, mert ő labdázni akart. Volt, hogy Mateo jött oda, és elrabolt a húgától, mert mégis csak hozzá jöttem ki, így nem ártott volna vele is eltöltenem egy kis időt. Jó érzés a karjaiban feküdni, és hallani a szuszogását. Jó, és egyben megnyugtató érzés is. Én személy szerint imádom, ha hátulról ölelnek meg, és Mateo nagyon sokszor úgy jött oda hozzám. Hihetetlen jó érzés, tényleg.
