Végigcsinálom, egyedül
Ismét új fejezetet kell kezdenem az életemben.
Most már végleg vége mindenek Martinnal. Tudom, nem kellene már többet rá koncentrálnom, mégis úgy vagyok vele, ha kiírom magamból, akkor jobban fogom érezni magam. Igen, adódtak már ilyen helyzetek máskor is, hogy úgy tűnt, mindenek vége- de ez most más. Most tényleg vége. Már nem szeret úgy, mint régen, és már másba szerelmes. Utóbbi rettentően meglepett. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan szerelembe esik. Nem bántom, hisz miért tenném?! Csak furcsállom egy kicsit. Tudom, a szerelem mindig is egy olyan dolog volt, ami egyszer csak jön és magával ragad. Mégsem hittem volna, hogy ez ilyen gyorsan megtörténik vele. Persze megfogalmazhatatlanul ideges vagyok, a kezem szinte úgy remeg, hogy már elejtek dolgokat. Fájdalom és szomorúság járja át lelkemet. Mégsem sírok. Talán még nem tudatosult bennem eléggé, hogy örökre vége. Talán már annyit sírtam az elmúlt időben, hogy már nincsenek könnyeim. Talán még mindig él bennem a remény. Néha azt kívánom, bárcsak nem létezne a remény. talán egyszerűbb életem lenne...
Mégsem tehetek róla, én még szerettem. Persze, most hazudhatnám magamnak, hogy nincs rá szükségem, és hogy "hű de boldog vagyok nélküle"- de nem teszem. Tudom, idővel majd ezen is túl leszek, újra. Egyszer már sikerült, most is fog. Csak idő kell. Ilyenkor mindig volt, valami figyelemelterelő hadművelet, találkám vagy esetleg randim. Persze ezeket most is használhatnám. Mégis úgy döntöttem, nem teszem. Megjavulok. Míg nem jövök helyre rendesen, addig nem engedek közel magamhoz senkit, mert tudom, abból csak bántódás lenne. Aztán újra én érezném magam rosszul. Megfogadtam magamnak, hogy most nem teszek semmi ilyet. Ilyenkor jönnek a női receptek, a "már csak azért is megmutatom neki, mit veszített- hátha féltékeny lesz". Ez a legtöbb esetben nem válik be. A pasikat ekkor már nem érdekli, mi van a másikkal. Akkor ugyan miért csináljunk magunkból majmot? Minek keveredjünk olyan helyzetbe, melyből ha nem jött be a tervünk, ki kell másznunk, mert különben még nagyobb katyvaszt kavarunk? Felhagytam ezzel, végleg. Képes vagyok egyedül is túl lenni ezen az egészen, más pasik bevonása nélkül. Aláírom, hogy sokkal nehezebb lesz, de talán ez segít megkeresni magamban azt a lényt, akiről azt hittem, kihalt. Az igazat megvallva, ötletem sincs, hogyan kezdjek bele. Azt tudom, hogy bele kell vágnom valami újba. Talán eljárok majd Salsázni keddenként, úgyis régi álmom már, hogy beiratkozhassak. Kéthetente péntekenként meg persze eljárogatok majd táncházba is, hogy a néptáncot se hanyagoljam. Talán a testemet is elkezdem formázni a nyárra. Ha ezeket képes vagyok megcsinálni, akkor kezdhetek foglalkozni a lelkemmel is. Elég durván bemocskolódott az elmúlt hónapokban. Megtisztulásra és megújulásra van szükségem. Ezt hogy viszem véghez? Majd kiderül. Egyenlőre ötletem sincs rá.
Mégis minden rosszban van valami jó. Többet foglalatoskodhatok a tanulással. Igaz, ez így nem dob fel túlságosan, de talán majd idővel ez is újra boldogsággal fog eltölteni.
Várom a napot, mikor úgy kelek majd fel: "Igen ezen is túl vagyok! Végre boldog vagyok" ;)
