Újra előröl
Érdekes egy nap, és még nincs vége...
Ma valami véletlen folytán összefutottam Martinnal (tényleg nem direkt), és nem tudtam nem megkérdezni, hogy megkapta e a levelemet. Megkapta. Majd megkérdeztem tetszett e neki. Lehet, hogy nem kellett volna tudnom. Azt válaszolta, hogy nem tetszik neki.
Elég rosszul esett. Nem tudom miért nem tetszik neki, pedig semmi bántót nem írtam bele, és ha a búcsúzós része nem tetszik neki, akkor miért taszított el magától?! Ha már nem szeret akkor miért lehetnénk barátok? Ezt most csak én nem értem? A barátsághoz- legalábbis én úgy gondolom- szükséges a szeretet, de ha ez nála már nincs, akkor hogyan akar ő a barátom lenni? Meg most komolyan, kezdjünk bele a buta sablonszövegekbe, ami az emberek 90%át nem is érdekli? Annak mi értelme van? Személyes dolgot úgysem kérdezhetünk a másikról, mert nem hiszem, hogy jó lenne azt hallgatni, hogy éppen a másikunk kivel kavar. Arról nem is beszélve, hogy már semmi közünk nem lenne hozzá, ami még jobban bosszantana, legalábbis engem biztos. Akkor ilyenkor mi van? Nem reagál semmit a levelemre, mert nem akar, de mégsem tetszik neki.
Nagyon rossz érzés, de erre már tényleg nem tudok mit lépni. Igyekeztem, sőt a reményem még mindig él, de hiába. Hosszú napok után először újra miattam omlottam össze. Ismételtem nem látom értelmét az életemnek.
Mindent kezdhetek, előröl.... Ahonnan 2-3 hónapja elindultam. Több, mint csodás.
