Újabb péntek
Újabb egyedül töltött nap.
Egy újabb nap, mikor azon agyalhattam, vajon mit csinálhatsz? Vajon jól érezd magad? Vajon gondolsz néha rám, vagy annyira lefoglalnak a programok, hogy semmi szabad perced sincs? Néha azt kívánom, bárcsak láthatnám, mit csinálsz. Bárcsak belepillanthatnék a társaságodba- ha csak egy pillanatra is, de látnám kik vesznek körül. Jó lenne érezni a téged körülvevő hangulatot. Nem jelen lenni akarok, hogy elrontsam a hangulatot, csak, mint egy láthatatlan szellem szeretnék ott leni. Tudni, hogy nem eshet bántódásod. Tudni, hogy jó csoport vesz körül. Tudom, hogy tudsz magadra vigyázni, hisz ismerlek. Ez nem csak egy egyszerű féltés, amit egy barát iránt érzünk. Ez annál sokkal több. Egy megfogalmazhatatlan féltés, félelem. Rettegés attól, hogy valaki elvehet tőlem, ha nem is teljesen, de részben igen. Tisztában vagyok vele, mit mondtam neked, és azzal is, amit anno mondtál nekem. Tudom, hogy fontos vagyok neked, ha már nem is annyira, mint te nekem, de ez a lényegen nem változtat. Legbelül a szívem tudja, hogy te nem az a pasi vagy, aki olyat tenne, amit később megbán. Te egy magabiztos srác vagy, aki tudja, mit, miért, és hogyan csinál. Pont ez tetszik benned. Jobban mondva ez is. Szeretem, hogy magabiztos vagy, és tudod, mit akarsz. Szeretem, hogy teszel is azért, hogy megkapd a sorstól azt, amit a legjobban szeretnél.
Péntek van. Lassan egy hete, hogy utoljára láttalak. Nem tudom, miért visel meg ez annyira, hisz volt, hogy napokig nem beszéltünk. Talán a titok abban rejlik, hogy tudom, hogy nem vagy az országban, és "érzem" a távolságot. Ha most otthon lennél, és úgy nem találkoznánk 1 hétig, vagy jelen esetben 9 napig, akkor talán nem is rázna meg ennyire. Talán csak a tudatom játszik velem. Mégis azt érzem, hogy ez egyre nehezebb. Nehéz nem rád gondolni. Pedig igyekeztem lefoglalni magam a héten, írogattam töri tételeket, voltan töri tanárnál, még magyart is tanultam, mégis. Behuppanok a meleg fotelbe popcornnal a kezemben, betakarózva a kedvenc párnámmal, és elindítom a filmet. Aztán egyik pillanatról a másikra észreveszem magam. Mit is nézek? Hány perce megy a film? Miért kalandoznak el folyton a gondolataim? Miért lyukadok ki mindig nálad? Valamint elalvás előtt, miért gondolok mindig rád? Hogyan vagyok képes megérezni, mikor írsz nekem facen, vagy mikor írsz nekem sms-t? Hogyan lehetséges ez? Márpedig lehetséges. Vegyük, mondjuk a tegnapot. Tételt írtam, majd elmentem töri tanárhoz, kellően lefáradtam, így úgy döntöttem 9kor kikapcsolom a gépet, és behuppanok a pihe puha ágyikómba. Néztem egy ideig a tv-t, de rájöttem, hogy semmi értelmes műsor nincs benne, így úgy döntöttem, lefekszem aludni. Beállítottam a tvt, hogy kapcsoljon ki magától. Valahogy mégsem tudtam elaludni. Éreztem, hogy nem szabad elaludnom, így nem is jött álom a szememre. Tíz órakor úgy voltam vele, hogy akkor megnézem a facebookomat, hátha válaszolt Martin. 10:05 Nem írt választ, sőt még meg sem nézte a keddi válaszlevelemet. Úgy voltam vele, akkor visszafekszem az ágyamba. Megpróbálok elaludni. Így is tettem, 10:05-kor kikapcsoltam a gépet, és visszafeküdtem.
Reggel mikor felébredtem, megnéztem a facebookomat. Nem hittem a szememnek. Martin válaszolt, és ami a legviccesebb az egészben, hogy mindezt tegnap 10:07kor tette. Hát nem durva? Megéreztem. Akkor kezdte el írni a levelet, amit nekem szánt. Elég furcsa dolgok történnek. Nem hiába nem tudtam elaludni...