Péntek este
Újra egy itthon ülős péntek este. Már nagyon unom. Az elmúlt 3 hétben csak ilyen volt, jó persze az egyik nagyon is jó volt, mikor Stannal filmeztünk :)
Próbáltam ma valami hasznosat is csinálni, nem csak lógatni a lábam. Csináltam matek házit, írtam egy érdekes fogalmazást latinra, de ezek olyan unalmas dolgok. Csinálni akartam valami olyan dolgot ami feldob. Ezért nagy lelkesedéssel elmentem a fodrászhoz, hogy új emberré faragjon, aki már nem a múltban éli világát. Valahogy ez az elképzelés is megbukott.... a hajam rossz lett, és még mindig a régi vagyok. Még mindig érzem a fájdalmat a szívemben. Semmi sem változott. Ma nagyon átgondoltam a dolgokat, és mint máskor is, most is arra a végeredményre jutottam, hogy miért hagyom, hogy elrontsa az évemet? Miért vagyok ennyire összetörve, mikor - valljuk, be nem vagyok, egy rusnyaság- szinte bárkit megkaphatnék, ha nagyon odatenném magam?! Miért pont neki adom meg ezt a lehetőséget, hogy tönkretegyen, és miért pont most? Mindjárt érettségi, miért tenném tönkre az életem egy véget ért 7hónapos kapcsolatért,- ami egyébként, ha jól megnézzük, szeptemberig tartott-? Egy csöppet sem vagyok magamra büszke. Azt hittem, ha egyszer majd eljön a nagy szerelem, akkor majd én leszek a világon a legboldogabb, és hogy eszembe se lesz bármiféle butaságot cselekedni, hogy majd mindent rózsaszínben fogok látni, és nem fog érdekelni egy pasi sem ezen a világon... Ez mind szép és jó, de ez csak mese, vagy ha nem is az, de egy romantikus történet végkifejlettje, amit csak azért nézünk mi csajok, hogy a romantika hiányát pótoljuk a mi kis egyszerű életünkben. Az élet sajnos nem happy end. Mégis, ahogy Horatius mondaná: Carpe diem! Ezt azonban gyakran elfelejtjük mi, átlagemberek. Pedig hatalmas igazság. Élj a mának, csináld azt amit szeretnél, légy az aki szeretnél, és ne érdekeljen mások véleménye. Légy magabiztos, és akkor senki, de tényleg senki, nem állhat az utadba.
Nem rég elolvastam egy éves szerelmi horoszkópot- hát igen, keresztény vagyok, de mégis valamiért hiszek benne- miszerint boldog év vár rám, telis tele szebbnél szebb élményekkel, lehetőségekkel, kihívásokkal és persze csordultig telt szerencsével. Át is futott az agyamon... szeptembertől a Debreceni Egyetem diákja leszek *-* . Igen, az leszek. Érzem. Bármilyen hihetetlen, semmi nem lesz ami visszatartson attól, hogy egy időre itt hagyjam ezt a helyet. Még akár boldog is lehetnék, hogy nem vagyok kapcsolatban, mert ez mégis csak megkönnyíti a helyzetem. Nem kell távkapcsolatban élnem- ami amúgy sem egy jó dolog. Ha innen nézzük, örülök is neki. Persze személy szerint imádom az összebújós filmnézős hétvégéket, hisz ki ne szeretné? Szeretem a vele együtt ébredéses, együtt pancsizós napokat, de most mégis valami mást kell felfedeznem. Ehhez azonban nincs pasira szükségem. Meg akarom mutatni másoknak, de leginkább magamnak, hogy igenis tudok pasik nélkül is élni, nélkülük is jól tudom magam érezni. Rádöbbentem, hogy túlságosan is függök tőlük mostanság. Olyan mintha nélkülük semmit nem tudnék csinálni, ami pedig hatalmas butaság. Kiskoromban mindig egyedül voltam, és még büszke is voltam rá, hogy én egyedül is véghez tudom vinni azokat a dolgokat, amikhez másoknak segítségre van szüksége. Mindig is szingliként képzeltem az életem, akkor most miért is függnék én bárkitől? Érdekes...
Szóval, ha új életet nem is, de új fejezetet akarok kezdeni. Megtalálom önmagamat, és boldog leszek. :))))
