Pár nap nélküled
Hiányod szinte felemészt engem,
Pár hónap múlva, mi lesz velem?
Ha már most nem bírok ki nélküled 9 napot,
mi lesz akkor, ha már nem várom a holnapot?!
Mikor tudom, te elmész mellőlem,
nekem meg új utat kell keresnem.
Újra egyedül, összeomlottan,
heverni, egy eldugott sarokban.
Nem lesz könnyű, ezt előre látom,
Hisz míg élek te maradsz az álmom.
Karom egyre szorosabban ölelne,
csak hogy közelséged megőrizze.
Ülök a gép előtt, és rólad álmodok,
mosolyodról, melytől boldogság áraszt el,
szemedről, melyben látom lelkedet,
nyakadról, mely mindig rossz utakra terel,
kezedről, mely tökéletesen illik az enyémhez,
érintésedről ami szinte mindent jobbá tesz,
hasadról, mely megbabonázza énemet,
minden egyes testrészedről, melyeket úgy szeretek
miközben tudom, ezek csak ábrándok,
melyek a csöndbe vesznek.
