Pár nap, és mennyi esemény?! O.o
Tyler és Martin között is volt egy srác abban a kemény egy hétben Adan. Igazság szerint vele, is csak nyitott kapcsolatra lehetett számítani, de ennek ellenére benne is volt valami ami megragadott. Mai napig nem jöttem rá, mi volt az pedig azóta eltelt 4hónap. Tetszett a srác, és csak 2 évvel volt idősebb nálam. Mellette egy felelőtlen gyereknek éreztem magam, és pont ez kellett akkor nekem. Nagyon jó volt, mintha nem is én lennék. A megismerkedés bonyolult, hiszen egy Nyéki kertipartyn ismertük meg egymást, ami később kiderült Martinéké volt. Mikor odaértünk, akkor tudatosult bennem, hogy ez a Marin az a srác a suliból, aki már egy ideje bejött. Soha nem hittem volna, hogy mi valaha is beszélgetni fogunk, nem hogy még jóban is leszünk. Ez a kertiparty egybe lett kötve egy film forgatással is, amiben Martin votl a főszereplő, így sokat nem is tudtam vele beszélgetni, csak másnap mikor ott maradtam segíteki öszetakarítani. Míg ők forgattak, addig én ismerkedtem a többi fiatallal akik még ott voltak. Így bukkantam rá Adanre. Nagyon jól el tudtunk beszélgetni, bár engem nem kell félteni ilyen téren, gyorsan alkalmazkodok az emberekhez és szinte mindenkivel gond nélkül elbeszélgetek. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a nap folyamán megmasszíroztuk egymás hátát, közben sztorikat meséltünk egymásnak. Nagyon sokat nevettünk, azon a napon. Később unatkoztunk, így elindultunk ketten sétálni a kanyargós utcácskákon. Nem egy komoly pasi, inkább az a vicces figura, aki poénra vesz mindent. Sétálás közben elmesélte a mi kis történetünket, amire már nem emlékszem pontosan de valami olyasmi volt a lényege, hogy mi már kiskorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk a másikról csak most találkoztunk újra, mert jó pár éve nem láttuk egymást. Annyira mondogatta ezt a mesét, hogy szinte elhittem. A mesébe persze beletette, hogy én mennyire nyafogós vagyok, amit úgy érzékeltetett, hogy mindig amikor kérni akartam tőle valamit(a mesében persze) akkor mindig ezt a "DE ADAN"-t használtam. A vezetéknevét nem tudtam, meg igazság szerint úgysem tudtam volna megjegyezni, hiszen annyi embert ismertem meg aznap, hogy örültem, hogy a keresztneveket tudom úgy ahogy. Így a telefonkönyvemben is úgy van elmentve, hogy "DE ADAN". Biztosra veszem, hogy így tudni fogom mindig ki ő.
Másnap ő meg a haverjai korán leléptek, 3man ott maradtunk segíteni összepakolni. Dylan Martin és én. Felmosogattam míg Martin elpakolta a tiszta edényeket. Aznap rengeteget beszélgettünk, és rádöbbentem, hogy én egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Persze jó irányba csalódtam benne, mindig azt hittem, hogy ilyen flegma beképzelt srác. De nem. Egyáltalán nem. Aztán valahogy úgy hozta a sors, hogy egyre többet beszélgettünk. Találkozgattunk is, bár én akkor csak barátnak gondoltam, de nem tudtam hova tenni, mert én közben Adannal alakítottam a dolgokat. Közben még Tyler is ott volt, de akkor már a végefelé közeledett a kapcsolatunk. Nyitott kapcsolat volt, így nincs semmiféle lelkiismeret furdalásom. Előfordult, hogy szombatról vasárnapra- ez még a tavaszi szüneben volt, mert vasárnap épp Húsvét vasárnap volt- ott aludtam Adanéknél. Persze csak véletlen volt, mert a drága benézte a menetrendet így nem értünk volna le időben a Búzatérre, így muszáj volt náluk aludnom. Annyira nem bántott a dolog, és anya sem volt kiakadva, mert úgy tudta, hogy egyik osztálytársaméknál aludtam. Hát ez nem volt igaz, de legalább nem volt mérges rám. Megnéztük az akkori kedvenc filmemet, ami a Barátság extrákkal c. film volt. Hát Tyler mellett erről szólt az életem. Adannak is tetszett az ötlet, de én passzoltam. Már nagyon ki akartam lépni ebből a szituból, mert jól hangzik, de egy idő után annyira nem poén.
Adan folyton azt hajtogatta, hogy nekem PARASZEMEM van. Nem értettem, hogy ezt miért kaptam, mert az addig oké, hogy elég parás lány vagyok, de hogy miért pont a szemem elé tette ezt a para jelző én nem tudom. Aztán megmutatott egy részt az 'Így jártam anyátokkal'ból. Abban említik a paraszemet. Azóta sem értem pontosan. Azóta mikor meghallom h para vagy hogy parás vagyok, akkor mindig ő jut az eszembe. Elmosolyodok rajta és vagy előjönnek az emlékek, vagy nem. Ez változó. Mindenesetre szerttem vele lenni, bár ő kapcsolatot nem szerett volna, legalábbis nagyon úgy vettem ki a szavaiból. De azóta egyszer beszéltünk erről, és mintha akkor máshogy vélekedett volna róla, de nem vagyok benne biztos. Hát mindegy. Aztán volt hogy- ekkor már nem voltam Tylerrel- beültünk suli után Daisyvel és Martinnal egy presszóba, ahol nagyon sokat beszélgettünk. Később Daisy lelépett, de mi ott maradtunk mert én később találkoztam Adannel ő pedig ráért addig velem lenni. Ekkor kezdődött bonyolódni a dolog. Aznap (2012.április 13.péntek) a presszóban csókolóztunk először Martinnal, és valahogy nem akartam ott hagyni, így írtam egy sms-t h 1óra múlva találkozzunk inkább Adannel. Aztán pedig elég fura volt utána Adanre koncentrálni, mikor Martinnal az a csók jobban megfogott mint Adannal bármi. Furcsa volt, így aznap nem voltam túl kedves Adannel erre pontosan emlékszem, pedig nem akartam bántani. Ekkor dőlt el, hogy nekem Martinnal kell foglalkoznom, nem pedig Adannal. Az a baj, hogy mivel tudtam, hogy Adannal nem lehet normálisnak mondható kapcsolatom, mert ő is nyitottat szeretne inkább, így már csak ezért is vonzott jobban Martin. Szerettem volna normális kapcsolatot végre, de nem ilyen korán. Élni szerettem volna, és ez még mindig bennem van. Eltelt 4 hónap és még mindig érzem, hogy nem akarok jelenleg hosszú kapcslatot. Közbe meg szeretem Martint, ezzel nincs is semmi baj, csak félk, hogy butaságot csinálok, mert volt már rá példa (persze nem vele) :/....