Itthon
Egyedül itthon.
Egy egész éjszaka egyedül, annyi de annyi mindent csinálhatnék, még sincs kedvem semmihez. Pedig nem sok ilyen van az évben, ki kellene használnom. Szerettem volna, bemenni ma Miskolcra, szerettem volna a csajokkal tölteni az estémet, valahogy mégis nemet mondtam. Hívott Martin is, hogy beülhetnénk valahova Deannel, valahogy oda sem mentem. Persze beteg is vagyok, hisz az egész hetet betegen nyomtam le, picit bele is fáradtam, talán ez az oka, vagy talán az a sok lecke amit a hétvégén meg kellene tanulnom.... Mégis itt ülök a gép előtt. Egész héten nem volt netem, így csak próbálom kihasználni, de rájöttem, hogy nem is hiányzott annyira, mint gondoltam. El voltam nélküle is. Legalább tanultam. Olyan semleges ez a mai nap. Jó is, de mégsem a legjobb. Persze az eddigiekhez képest összetehetném a két kezem, hogy nem borzalmas a napom, mégsem érzem magam boldognak. Panaszra sem lehet nagy okom. Persze Stan haragszik rám, ami érthető is, de sajnos ezen már nem tudok változtatni. Az meg, hogy Adan újra kiesett az életemből(?)- valahogy nem ráz meg. Persze elvesztettem még egy embert, valahogy mégsem érdekel túlzottan, hisz nélküle nem áll meg a világ. Ami azt illeti valahogy Stan elvesztése kicsit jobban izgat. Vele nem akartam kicseszni, mégis ő kapta a legnagyobbat ebben az egészben, amit tényleg sajnálok. Nem akartam, de abban a pillanatban valahogy (ismételten) nem gondolkodtam....
Mégis minden rosszban van valami jó, Martin újra beszél velem, ami persze nem utolsó dolog. Nem tudom, hogy alakul majd, de most ezen sem szabad agyalnom. Jelenleg próbálom magam visszaterelni a rendes kerékvágásba, amennyire lehetséges. Igyekszem egyre többet tanulni, bár néha ez nem látszik meg, valamint igyekszem tanulgatni az érettségire is, ami kihatással lesz az egész életemre. Mostanság ezzel vagyok elfoglalva, hogy törekedjek kihozni magamból a legtöbbet, mert tudom, hogy képes vagyok rá. Nem vagyok egy buta lány- bár néha ezt a döntéseim megcáfolják, mégis azt a fiatalságomra fogom, nem a butaságomra- szval tudom, hogy nem állítok fel magamnak olyan célt, amit ne tudnék elérni, csak tanulnom kell hozzá. A mai estét is tanulással fogom eltölteni, valamint olvasgatással. Rákattantam az Abigélre, igen tudom, kötelező olvasmányok közé tartozik, valahogy mégis megfogott, és beleszerettem. Alig bírtam letenni, de muszáj volt hisz tanulnom kell, ez meg pihenésként tökéletesen megteszi, és még művelődöm is. Persze szép kis este. Mások buliznak, iszogatnak, jól érzik magukat, többet között anyucim is, én pedig itthon fogok ülni, és tanulom a történelmet. Hát igen. Ilyen ez a végzős év, de nem baj. Meglesz a gyümölcse. *-*
