Húsvét Hétfő
Húsvét Hétfő. Egyedül, a hatalmas lakásban.
Minden ember rémálma egyedül lenni, egy ünnepen. Magam sem hittem, hogy tizennyolc évesen kerítek rá sort, először. Persze mindig azt gondoltam, hogy egyedül, vagy jobb esetben a fiammal fogom tölteni az előttem álló ünnepeket. Legalábbis ilyen sorsot gondoltam magamnak. A lényeg azóta sem változott, nem akarok férjet, nem akarok szenvedést, az örök szerelemben meg nem hiszek. Mégsem gondoltam, hogy ez ennyire rossz érzés. Az ünnepek alkalmával az emberek boldogok. Az én esetemben nem. Érdekes. Tizennyolc év.
A család romokban hever, nem csak a miénk, a rokonságban is. Egyszerűen egy megátkozott család vagyunk. ugyan minek kellene örülnünk? Még egy ünnep alkalmával sem tudunk együtt meglenni, veszekedés nélkül. Szerintem elég érthető, miért tervezem egyedül a jövőm....
Azt hiszed boldog vagy, aztán a legváratlanabb pillanatban kapsz egy pofon a sorstól. Hát nem szuper? Azt hiszed, minden okés, és végre nem kell azon lenned, hogy társaságot keress, mert végre egyedül is rátalálsz a boldogságra. Ekkor bekövetkezik valami, amire nem is számítottál. Elveszi az összes életkedved. Hát nem vicces? Felépítesz mindent a semmiből, majd egy mondat, vagy akár egyetlen egy szó képes mindent újra romhalmazzá változtatni. Miért van az, hogy legbelül tudod mi fog bekövetkezni, mégis reménykedsz? Miért van az, hogy félsz bevallani magadnak, hogy már az, amire azt hitted megmenthető, már abban a pillanatban lehetetlen volt, mikor belekezdtél? Miért olyan nehéz elhinnünk azt, amit legbelül kétségtelenül tudunk? Érdekes, ahogy az ember össze lett rakva. Vajon miért szenvedünk feleslegesen? Miért jó ez nekünk? Miért van az, hogy ha nem te vagy a főszereplő, akkor tökéletes tanácsot tudsz adni, viszont ha már te kerülsz olyan helyzetbe, akkor képtelen vagy ésszerűen gondolkodni? Pedig ott van az ésszerűség a gondolataidban, de valahogy a remény valami plusz erőt, és bátorságot tud adni, ezért inkább arra hagyatkozunk. Vajon miért???? Annyi sok kérdésem lenne, amelyekre választ várnék, de itt kezdődik a gond: Kitől? Ezekre a kérdésekre egyedül Isten tudná a választ, aki azonban próbatételek árán vezetne rá a megfelelő válaszra, és nincs bennem annyi erő, hogy én erre képes legyek.
Gyönyörű Húsvét Hétfő..... 