Érdekes nap
Nagyon rossz éjszakám volt. Már hetek óta folytonos rémálmok gyötörnek, melyek nem fognak békén hagyni egy ideig. Ezek után elég rosszul indult a napom. A buszon is nagyon sokan voltak, alig volt helyem.
Mivel a magyar kultúra napja volt, így mi is, mint minden más iskolában meghallgattunk egy kis műsort a jelzőcsengő után. Mennyi az esélye annak, hogy pont azt a zenét teszik be, amit anno még Martin küldött nekem, amikor mérges volt rám? Amikor úgy tűnt mindennek vége, meggyűlölt? Hát szerintem sem sok... Már nem tudom hova tenni. Folyton belebotlok az ilyen dolgokba, és a legszebb, hogy véletlenül történik mindez.
Rettentő sok megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben, amivel csak magamnak ártok. Mégsem tudok másra koncentrálni.
Az a baj, hogy tudom, hogy ilyenkor mit kellene csinálnom... de mégsem azt teszem, mégis várok, várok és persze reménykedek. Már lassan odáig jutok, hogy nem tudom miért akarok vele lenni, egyszerűen csak akarok. Jelenleg nem az fáj, hogy nincs velem. Az fáj, hogy tudom, ezek már csak emlékek, és hogy soha többé nem jön el hozzánk, soha többé nem megyünk el kettesben sehová, nem csókolhatom meg, nem foghatom meg a kezét, nem aludhatok mellette. Ezek az apró dolgok fájnak. Akkor tudatosulnak benned ezek a dolgok, mikor a legkevésbé számítasz rá, mint pl a buszmegállóban, miközben vársz a buszra, vagy éppen matek órán, mikor melletted van a kabátja, és érzed az illatát. Emlékszem, sosem akartam gitározni, - de mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik tudnak- mégis mikor náluk voltam, és a gitár a közelben volt, akartam, hogy megtanítson.
Volt, hogy mutatott pár lefogást, de nem is ez volt benne a jó, hogy sikerült, hanem, hogy figyeltem az összes mozdulatát miközben nekem magyarázott. Mintha egy külső személy lennél, vagy mintha tv-n keresztül néznéd őt, olyan érzésem volt. Rettentően jó érzés. Olyan apró emlékek jutnak eszembe mostanság, amiket kár lenne eldobni, elfelejteni, megsemmisíteni. Mindezek ellenére, ez volt életem egyik legszebb kapcsolata (ha szabad ilyet írnom). Persze mindegyikben volt valami jó, de hogy ebben minden jó volt, az durva.
Nem jövök rá, miért dobtam ezt el magamtól... de mint minden rosszban van valami jó, tanultam belőle. Ha ennek tényleg vége, legalább mosolyogva gondolok vissza rá, és nem fog el az utálat.
Megtanultam a leckét.