2011
Hát Dannal is voltak szép emlékeim, bár azokra kevésbé emlékszek, mint a Tonys emlékekre... de emlékszem, mennyire örültem mikor összejöttünk... le se lehetett lőni, folyton-folyvást csak róla tudtam beszélni... elég sokat találkoztunk hétköznap is...hétvégén ha tehette nálam volt, sokat filmeztünk baromkodtunk ... bár, hiányzott h nem megyünk el kirándulni, mert neki rengeteg fellépése volt, meg próbája... iylenekre sajna nem volt ideje... így ez kimaradt... volt, hogy náha sétáltunk egy picit, de azt is cska úgy, hogy időben vissza tudjon érni próbára... szerettem vele lenni, és sokan mondták, hogy össze is illünk... de sajnos sok mindenben nem értettünk egyet... volt, hogy hétköznap este sokáig bent maradtunk a városba, mert ők boroskólázni akartak... volt, hogy megbeszéltük,hogy eljön hozzánk este, de ő inkább a barátait választotta és a boroskólát... amin szerintem jogosan akadtam fent... így úgy voltam vele ha ő is megteheti, akkor én is... igazából ez volt életem első hosszútávú kapcsolata, így érthető, hogy sok mindent lenyeltem, és nem szóltam... bár, mostanra már megtanultam hogyan kell az ilyet kezelni... ettől függetlenül sok szép emlék fűződik hozzá... igaz mellette picit csendes voltam, ami rám egyáltalán nem jellemző... valahogy nem akartam beszélni, így ez a része nem volt az igazi... de 7hónapig húztuk... igaz volt egy hatalmas csalódásom, mikor névnapja volt én meg fel szerettem volna köszönteni, és nagyon boldog voltam,hogy újra láthatom... és elém állt egy csúnya húzással... elmesélte, hogy legjobb barátja szülinapi buliján sokat ivott, és Ieshaval csókolózott... mikor meghallottam, köpni-nyelni nem tudtam, és a mosoly ott maradt az arcomon... egyszerűen nem tudtam elhinni... lesokkolt rendesen... de nem éreztem semmit... olyan üresnek éreztem akkor magam... nem tudtam rá mit mondani... persze tudtam, hogy a csajnak nagyon régóta bejön, szóval rajta nem fog múlni, de Dan soha nem csinált még ilyet... így saját magát is elkeserítette ezzel... elmentünk sétálni... nem bántottam, még csak nem is veszekedtem... csendben voltam... nem tudtam mit tegyek... tanácstalan voltam... ott hagyni nem mertem... de vártam mikor mehetek haza... mert ötletem nem volt, hogy hogyan tovább... és ami a legjobb, még én kezdtem őt pátyolgatni, hogy ne aggódjon, túlleszünk ezen is... egyszerűen nem éreztem ennek a súlyát a vállamon... természetesn másnap előjött... és addigra felfogtam, hogy ez tényleg a valóság... aznap ünnepelték meg a névnapját, de én mondtam, hogy nem megyek... mert teljesen kiakadtam... és nem akartam elrontani a kedvét, így inkább kihagytam...próbáltam lezárni ezt az egészet... és nem gondolni rá... kisebb koromban is csaltak már meg, de az nem érdekelt, hiszen pici voltam... és nem foglalkoztam vele... jó, ekkor is csak 16 éves voltam, de életem első szerelme volt... és nem akartam elveszíteni, így megbocsátottam és minden ment tovább... persze, kevésbé bíztam meg benne ezek után, de azért próbálkoztam... aztán jött egy időszak, nyár végén amikor konkrétan rám sem hederített, mert ő azon az éven ballagott, és Pestre költözik az ősszel, így búcsúzkodott a barátaitól... közben engem hagyagolt... egy ideig megértettem... aztán elkezdtem találkozgatni az én barátaimmal... a táncpárommal, Tylerrel egyre jobb viszonyban lettem, egyre többet találkozgattunk... mikor Dan nem ért rá, akkor az időm nagy részét Tylerrel töltöttem... és nagyon sokáig nem történt semmi... de egyszer mérges voltam Danra és Tylerrel találkoztam, és valahogy úgy alakult, hogy én is megtettem amit ő akkor... elmondtam neki, bocsánatot kértem... bár, fontolgattam, hogy inkább ki kellene szállni ebből a kapcsolatból... de nem mertem mert szeretttem de valahogy mégis megtörént... kért 1 hét gondolkodási időt... pont ez idő tájt, költözött fel Pestre... és tudom, hogy a távkapcoslat nem a legjobb... mindig is féltem tőle... aztán szeptember 1-én hazajött... de nem volt hajlandó velem találkozni, csak 2.-án pénteken... a presszóban vártam prá baráttal, akik amikor ő megjelent elmentek, hogy hagy bezsélgethessünk... nem tartott sokáig, bár reménykedtem, hogy megbocsájt... de nem így történt... szépen körítve, de kidobott... picit megkönyebbültem, de persze nem esett jól... bár, tudtam, hogy ez fog történni... nem is vártam mást... azóta találkoztunk vagy kétszer... de nem is beszélünk...
Bár így visszagondolva jogosnak tartom, hogy én is megtehettem, ha ő is... már nem bánom, hogy ennek vége... szép volt, jó volt... de elég volt :)