Valóban
Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.
Eddigi életem során kevés ilyen ember volt, akivel mindent meg tudtam osztani. Mégis abból a kevés emberből is sokat elvesztettem az évben. Sajnos ez nem az az év amiben minden simán menne. Valahogy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan kellenének. Persze ez nagyon sok mindenre réfogható.
A legnagyobb problémám, hogy elvesztettem azt az ember, aki képes volt irányítani, akinek ittam minden szavát, aki mosolyával szinte elfeledtetett velem minden rosszat, ami valaha történt velem. Volt, hogy a kirúgástól való rettegésemet elmúlasztotta az ölelésével, mosolyával és a kedves, de mégis igaz szavaival. Hihetetlen, de volt ilyen. Mikor a legrosszabb napjaimon megkerestem a suliban, vagy csak ránéztem és rám mosolygott, máris megnyugtatott. Volt, mikor egy sms miatt mosolyogtam egész nap.
és ennek is vége.... Sajnos. Elvesztettem, és most már semmit nem tudok tenni ellene...
Új utat kell találnom, és csak reménykedhetek, hogy sikerül még egy ilyen embert találnom ebben a hatalmas világban....