Boldog percek

2013.02.17 13:43

Egyre érdekesebbek ezek a napok..

Régen voltak ilyen eseménydús napjaim. Szerencsére kezdek visszatalálni a rendes útvonalamra, amit még 9.-es koromban találtam meg. Kezdek újra visszatérni az eredeti kerékvágásba, amit persze egyre jobban élvezek. Már Martin sem érdekel annyira, egyre kevesebbet gondolok rá, persze ettől függetlenül minden nap eszembe jut, de már nem annyiszor mint eddig. Lassan újra az a felszabadult, boldog kiscsaj leszek aki valójában vagyok. Igaz, akadnak még előttem akadályok, de tudom, hogy mindenre képes vagyok, és ez a legfontosabb. Az életkedvem is kezd visszatérni, ez köszönhető a barátaimnak. Az elmúlt 2-3 hétben rengeteg emlékkel bővült az életem. 

Ma végleg lezártam Martint. Megírtam életem utolsó neki szánt levelét is. Holnap postára is adom, és még a héten kézhez is kapja. Leírtam benne a gondolataimat, de főként megköszöntem az elmúlt pár hónapot, valamint csatoltam a tablóképemet- hisz csak a kép miatt tettem. Semmi rosszat, vagy oda illőt nem írtam, inkább csak egy kedves kis búcsúzós levélre sikeredett. A könnyek nem maradhattak el most sem, de talán ezek a könnyek már csak megszokásból vannak jelen, vagy éppen csak illemből. Már nem fáj annyira, mint azelőtt. Már nem adom fel.

Nyugodt szívvel mondhatom: MEGCSINÁLTAM! :) :) :)

Büszke vagyok magamra, nem könnyű egy ilyen szerelmet lezárni, de szerintem ez most sikerült. Már nem nézek vissza, nem gondolkodok a múltban. Mától kezdve csak a jövőbe tekintek. Igyekszem újra felállítani, felépíteni a céljaimat, hogy tudjam, mit akarok kezdeni az életemmel. Jelenleg sok olyan fontos ember van az életemben, akik nagymértékben elősegítették a "gyógyulásomat". Mire valók a barátok, ha nem erre? Amikor a legrosszabb lelkiállapotodból tudnak csodás kastélyt építeni? Amikor elég, egy gesztus, egy mosoly vagy éppen néhány szép szó ahhoz, hogy újra boldog legyél? Ilyenkor annyira tudok nekik örülni, hisz mindig ott vannak nekem, ha szükségem van rájuk.                                                                   

                                                                            

Azt hiszem, mondhatom, hogy régóta először boldognak érzem magam. Ez köszönhető ennek a szép hétvégének amit Naomival, Davevel és Adannel töltöttem. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtam ezalatt a 3 nap alatt. Nem hittem volna, hogy egy hétvége ennyire jó lehet, de ők ezt is bebizonyították.